Szabó Krisztián - Csend
Mily szép a csók,
Melyet a halál szór,
Mily édes a lant,
Mely többé nem szólal.
Balra fordulván
Még csak most jövök rá,
Hogy a csend az barát,
Nem ellenzem tehát.
Álmaimban nincs
Zörej, csak csend a kincs,
Sem nincs apró nesz,
Mi nyugtalanná tesz.
De mégis hogyha
Örökös csend volna
Nem lenne madárka,
Mi szüntelen dalolna.
