Orosz Regő - SZOMBAT, MOZIZÁS UTÁN

a székben megbotló érkezők ellenére,
kis sziget voltam, és gondoltam, miért ne
gondolhatnék rád?

hiszen létezel, képek és sorok
vagy nekem egy elefánt nótából,
"bárcsak számíthatnék rád".

nem tudom, hogy kell az érzetet leírni,
de tudom, milyen a látottat elégni
látni, mert nem vagy te más,

mint pernye, ami a ház után maradt,
mi palota volt, de szentetlen maradt,
mert akár egy alpári

beszólást, harag hívott elő,
és az szíjakat nemző entitás,
- agyam a szív alá.

rám köszönnek, megszakad az elmeritmus,
és te vagy kantár,
- ha létem volna nadrág.