Lédeci Lilla - Levél annak, aki eltűnt

Akkor ott, az éj sötétjében

Boldogító, mámoros árnyék sűrűjében

Mint a kisgyermek ringó bölcsőjében

Biztonságban voltam karod védelmében

De az éjszaka nappalra váltott

A tiltott gyümölcs méregbe mártott

A hiányod gyomorszájon vágott

Az ágyam kihűlt, a lelkem fázott

Kámforrá váltál, egy árva szó nélkül

Csak bódító illatod hagytad itt emlékül

Túl hangos ez a csend, egyre inkább mélyül

Hallgatásod jutott nekem osztályrészül