Horváth Míra - Ragaszkodás

Egy hatalmas tisztáson áll egy fa,

Őszi napokat írunk, leveleit hullatja.

A sok levél közül, egy én vagyok,

Sok ideig kapaszkodok.

A szél egyszercsak erősen belémkap,  

Telik az idő, ezt csinálja mindennap. 

Túl sokáig kapaszkodtam már, 

Azt gondoltam: A talajon biztonságosabb élet vár...

Azóta eltelt egy hónap,

Hallom, ahogyan a volt otthonom szólongat...

Még nem tudja, hogy egy hónapja látott utoljára,

Kiabálok neki, hogy ne várjon haza, de nem figyel a hangra...

Nem mehetek már haza, 

Nem lehetek többé egy fának sem virága.

Ez már a második hónap, de azóta is hallom a kiáltásokat, amik zömét elfújja a szél,

Veszek egy utolsó lélegzetet, és azt suttogom: Jobb lenne, ha elfelejtenél...