Horváth Hanna - Fényparázs
Tükör a tó, sötét az ég,
álomba hull a régi kép.
Emlék pereg, de benned él,
ki jóságot ma is remél.
Sebekben érlelődik a fény,
csendedben zeng egy halk remény.
Szíved ha ad, a sors felel,
s a szeretet mindent visel.
A reggelek hívnak tovább,
szívdobbanásban ég a láng.
Egy lépés az új világra,
ahol a szív a szívre nyit.
Amit te adsz, az visszatér,
mosolyból sarjad új levél.
Ha adni tudsz, már nyersz,
Sosem vesztesz el semmit sem.
A sors fonala benned fut,
te döntöd el, merre az út.
Szóval, cselekvéssel teremts,
s adj ott is, hol más csak feled.
Legyél te az a szikra,
mely beragyogja az egész világot.
