Hanna Noémi - Erdély nélküled

A nap a legszebb színjátékával készül hajnal című művében.

De most csak egy embert lát a néző téren.

Nem érti a nap..."Hol van ő?"

Az erdő várja hogy meséljek,

De én rólad már nem beszélek.

Nem érti egy fenyő..."Hol van ő?"

Víz csorgását nem nyomja el bársonyos suttogás,

Helyette könycseppek halk csilingelése hallatszik a patak partján.

Nem érti a kis patak..."Hol van ő?"

Nincsenek leszakított virágok.

Hajam helyett, a fű fonja össze őket. 

A százszorszép nem érti..."Hol van ő?"

Szemed nem vonja el a figyelmemet,

Csak a csillagok ragyognak fenn az égen.

A Vénusz nem érti..."Hol van ő?"

Hűvös szellő csak egy kezet fúj meg.

Kezed helyett kesztyű melegít fel. 

A szél nem érti..."Hol van ő?"

Holdsugár világít az ágyamon üres helyedre.

Végül ő simogat álomba helyetted.

A hold se érti..."Hol van ő?"

Mindenhonnan visszhangzik ez a kérdés.

Nem tudom a választ...

De megijeszt,

hogy milyen csöndes ez a hely nélküled.