Filotás Karina - Budapest

Felnövés, magányba öregedés.
Örök asszony. Lánchíd, 
nagy beszélgetések a Duna parton. 
Mélyen beszívott hideg levegő 
egy téli éjszakán. Megfestett házfalak, 
körutas társaság. 
Magadra találás. 
Ez a város idősen fiatal. 
Izgalmas útszélek kóborlása.
Lehetőség. Pezsgés, benne feloldódás. 
Papíros kávék a villamoson, 
karácsonyra hajló szívek a mozgólépcsőn. 
Felfelé kapaszkodó le nem maradás.
Találkozások, kézfogások, 
egyedüllétből gyakorlás a társaságra. 
Karinthy, Arany és Mikszáth köhög rád az utcasarkon.
A téglába épített irodalom olvasni tanít. 
Itt ember lehetsz. Művelt idegen. 
Kortárs bevándorló, aki kifelé fordítja a sátrát.
Még rájönnek, hogy vidéki vagy.
A Hadikba költözöl, teát kérsz kávé után.
A sáladra csavarodik az őszi Buda. 
A másik oldal tavasz, 
a Margit sziget mindig nyár. 
Úgyis tél lesz minden része majd lassan.
Anyád helyett lesz anyád a város. 
Minden meghibásodott iránytű valahogy
ide vezet. Megbolondít a sötétben, 
nappal ápolja a fájós fejed. Utcákat ad, 
meg talált jegyet. 
A sosem cserélt emléktáblánál 
a történelem odaint. 
Szép napunk van a feltámadásra!
Mert ilyen ez itt. Főnix lelkű, részeges összkép. 
Felsegít, de egyedül hagy a gangon.
Másnap ugyanúgy kinyitnak a kávéházak.