Bogdán Kata - KÜLÖNÖS ÓCEÁN

Érzelmeim hullámzó óceánján evezek én, egyes egyedül minden nap.

Keresem a naplóban, de ki lett tépve az a pár lap.

Nem tudom mi történt, nem rég együtt eveztünk a nagy viharban...

Láttam egy villámlást és egyedül maradtam a bajban.

Borús volt az ég, s az óceán haragos de nagyon.

Kerestelek, de csak azt vettem észre, hogy egyedül lettem a parton.

A nap se sütött, hideg volt a homok is..

próbáltam tüzet rakni, de nem volt más, mint rohadt tövis.

Megszoktam a hideget, a szeles, borús időt.

Láttam egy fényt, s rájöttem, hogy nem vetted le a cipőd.

Szivárványt hoztál a sötét partra,s napfényt, mi meleget adott.

Aztán gondoltál egyet, s elatakartad a napot.

Eltűntél szó nélkül, mint amikor az óceánban voltam.

Tudtam hogy egyedül maradok a hidegben, a porban.