Balasa Eszter - Vörösbor, holdvilág

Azon az estén kivéreztettük a borosüveget,

És a telihold úgy mosolygott ránk, mintha sosem mutattak volna be neki rituális áldozatot azelőtt.

Édes volt az ajkad, hát megízleltelek,

És a csillagok fényükkel vontak ránk leplet, hogy legyen, mi óvjon a szeles háztetőn.

Csendes volt az utca, csendes volt a ház,

Dobhártyát szakasztott minden szívdobbanás, ahogy ujjaid a kezem közé fontad,

Szerelemtől ittasan csak mosolyogtam rád,

Olyan este volt ez, mit leírni nem tud egy, két, ezer mondat.